No.1

– Kell már fel hasadra süt az a kibaszott nap! – noszogatott, de valahogy nem volt kedvem semmihez sem. A sebeim nyalogatása annyira kimerítő és fárasztó tevékenység, hogy ez az egész napos programom.

Biztos mindenkinek volt olyan korszaka az életében, amit legszívesebben elfelejtene, kitörölne vagy csak simán átugraná. Rossz döntések sorozata, ami lehet nem csak azt határozza meg, hogy mi eszünk reggelire, elszívjuk-e azt a szál cigit vagy éppen olyanná válunk, akivé nem akarunk. Egy spirálba kerül az ember, ami egyre csak gyűrűzik. Sodor az ár. Vagy azt érzed hogy tiéd az a kibaszott világ, vagy magadba szállsz, veszel egy mély levegőt. Átgondolod ki is vagy, mit akarsz az életben. Ez szubjektív. Családot, házat, barátokat. Életet ami gondtalan. Barát, aki melletted van. Mindig.

– Kellj már fel! Mivel jobb ez? – leült mellém az ágyra, és akkorát odasózott a fenekemre, hogy ijedtemben felsikoltottam. – Ne aggódj, legközelebb olyat kapsz, hogy a fal adja a másikat.

– Nem. – válaszoltam sajgó hangon. Csak ennyi jött ki.

Vállani kell a döntéseink következményeit. Legyenek jók vagy rosszak. Irreleváns. Mindig mi alkotunk magunknak mindent. Mindent ami körölüttünk van. Egy ház építése, vállakozások megalapítása, emberek akikkel találkozunk. Nagy igazság az, hogy mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai. Minden problémát, minden örömöt magunk alkotunk magunknak. Lehet másra is kenni, de az értelmetlen felesleges erőfecsérlés. Nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk mit tettünk, kimondani még nehezebb. Letenni az asztalra az érdemet vagy a szégyent. Mindkettő nehéz teher. Viszont mást vált ki az emberből. Aki alkotta, és az is akinek alkották. A hatás nem várt következményeket szül.

Felfordultam az ágyon, nagyot sóhajtottam és elfogott a hányinger. Ez nem ételtől, nem betegségtől volt. Megsemmisültem. Megfogta a kezemet, fentebb ült mellém.

– Elég volt. – mondta. – Ez senkinek nem tesz jót. Kifordultál önmagadból.

– Velős vagy és egyértelmű.

– Miért teszed ezt? Istenem, nézz már magadba! Kell ez neked egyáltalán? Mikor hallod meg végre más szavait? – felpattant mellőlem fel s alá kezdett járkálni az ágy körül. – Utállak. Ezt tudod jól, mégis itt vagyok. Segíteni akarok bazd meg! Miért nem hagyod? Miért kell mindig fejjel a falnak menni, mint egy kos? Ha egy kicsikét tekintettel lennél rám, azt tennéd amit mondok. Tudom mi a jó neked. Tudom. Ott voltam és láttam. Veled voltam mindvégig. Aztán ott hagytál az út szélén mint valami szakadt kurvát szopás után. Sosem bocsátom ezt meg neked. Hülyének néztél.

– Nem tudok változni.

– De tudsz, ha megtennéd, nem marnál el mindenkit magad mellől. Kicsit kéne engedned. Megmondtam.

– Se te, se Ő nem néz semmibe. Meg is érdemlem.

– Na helyben vagyunk . – válaszolt flegmán – Ha nem a gondjaidra hanem azok megoldására összpontosítanál nem lennénk itt. Négy fal, rendes ablak nuku. Gratulálok. Milyen lakberendeződ van neked? Csak most veszem észre…- körbenézett a poros polcokon, a pókhálós falakon.

– Borzalmas az egész. – motyogtam – Nincs mentség.

– Beforr. Igen egy ideig szar. Aztán minden csak attól függ hogy állsz az egészhez. Ha látszódik, hogy tudsz változni, akkor van esély, jó esélyek. Ha meghallgatod a másikat. Adsz a véleményére. Aki fontos, hallgasd meg és ne bántsd soha.

– Megtettem.

– Meg. Szánalmas vagy. De lehetsz jobb. Légy azért és tégy azért, hogy visszanyerj engem és Őt. Ott voltunk mind a ketten. Elbasztad. Ha látnád magad. Elborzadnál. Mi lett veled?

– Elvesztem.

– Taposs csapást az útra. Mind csak kifogás amit mondassz. Teszel is érte hogy visszanyerd a bizalmat. Ha egyáltalán visszanyerhető. Van a számládon. Való igaz. De semmi sem menthetetlen.

– Mit tegyek.

– Első lépésként igazísd meg a fejedet mert szarul nézel ki. Aztán kellj fel abból a szájba baszott ágyból.

– És utána? – kérdeztem reménykedve.

– Első lépésben segítek, a többit magadnak kell kitalálni. Képes vagy rá, bizonyítsd be nekünk.

Felkeltem az ágyból, mert ez így nem mehet tovább. Értük, Érte megteszem, mégha a fenti ábra nem is azt mutatja. Erőt vettem magamon, vettem egy mély levegőt és a talpam a szőnyeggel érintkezetz.